Sőt, tudjátok mi a legjobb itt Bristolban?

Hogy újra szól a Drum&Bass és kávéillat járja át a szobát. Szól a Daft Punk és sört iszok. Ha gondolom kimehetek az utcára, és akkorát káromkodhatok magyarul, ahogyan csak a torkomon kifér. Ha akarom nem alszok, és következő nap halál kóma leszek. Tudjátok mi ez? Sziget! Sziget az élet! Drága az élet, de ha szerencséd van, akkor nem mossa el a sátrad az eső. Ha akarok, verset olvasok, ha akarom kondiba megyek. Ha akarom, akkor váltok fontot, ha akarom, akkor visszaváltom forintra. Nem jön a főbérlő minden hónapban F.I.R. ellenőrzést végezni, és magamra mosom az ágyneműmet. Nincsen ágyi poloska, és nem kell a konyhába kimenni egy pohár vízért, ha inni akarok. Ja de, ki kell menni... Nem kell négy emeletet másznom, hogy a szobámba érjek, de ötven métert kell felfele másszak, ha a tanszékre megyek. Az itteni Duna is jobbra folyik, de ha kinézek az ablakon az egyetemen, akkor nem a Közgázt látom. Ez a jó. Ha lejár a Daft Punk, akkor berakhatom újból és bonthatok egy új sört. Hát ez a jó itt Bristolban...