A továbbiakban egy kis élménybeszámolót olvashattok 2011-es Szarvasűzőkről a szombathelyi különítmény tollából. De előtte pár infó a versenyről Turbo rágó stílusban:
- Teljes táv: 75 km Eger és Miskolc között
- Szakaszok száma: 12
- Szakaszok eloszlása: 4 lány és 8 fiú
- Szintkülönbség: 400 méter
- Szintkülönbség érzetre: Mount Everest+2 méter
Élménybeszámoló Csabi szemszögéből:
Nem fogom hosszúra húzni az ömlengést, úgyhogy röviden összefoglalva iszonyat nagy buli volt az egész. Engemet már a lefele vonatút teljesen odavágott, annyira jó volt a hangulat, hogy beállt 32-es mosolyra az arcizmom :) Az este vásárolgatással és csapatmegbeszéléssel telt, utána Danival még szektáztunk egyet (kolis berkekben így hívjuk a lazítást), aztán egyből reggel lett. B csapatos csapattársammal buszba vágtuk magunkat, tök jót dumáltunk egész nap útban a futam indulási helyünkre. Aztán csak olyanokra emlékszem, hogy fut felém Molnár Csabi a váltópontnál, aztán meg arra, hogy pár pillanat múlva a célban vagyok. No, a kettő között még történt egysmás. Bertóti Robi futás közben kísért mindenkit, jó sokat húzott a csapaton. Úgyogy Robi, innen is respect! Estére átvittek bennünket busszal a célhoz, ezerrel szurkoltunk a négy csapattársnak (2 fiú-2lány), kaja a menzán, piavásárlás, ivászat a csarnokban (ekkor még böjtöltem), eredményhirdetés a csodálatos hipp-hopp táncosokkal. No, maga az eredményhirdetés kicsit izgulósra sikeredett. Először a "Legjobb csapatnév" díjra azt hittük vígaszdíj, mivel lecsúsztunk a dobogóról, meg aztán ahogy olvasták vissza a csapatokat, sem nem harmadik, sem nem második... de amikor kimondták, hogy első helyezett a Söprőszöcske csapat lett, akkor az egész banda felugrott a helyéről, és szerintem az összes többi csapatot túlordibálva üvöltöttünk, és rohantunk ki a pódiumra! Gyerekek, azt mondom, nincs szebb, mint csapatban nyerni! Nem udvariaskodásból mondom, de 22 ember nyerte meg azt a versenyt. Meg a két csk, Csabi és Dani... Respect. Aztán eredményhirdetésről kifele menet Dani kezembe nyomta a vodkanarancsot, hogy akkor ezt most húzóra, aztán onnantól már nem volt böjt. Volt a tornacsarnokig minden. Szombathely szép állomás, ütvefúró, szöcskék, minden. Nemkülönben a csarnokban :D, ahol a szegediekkel egymásra felelgettünk, míg a végére szimpatikus csapat ordibálás nem lett. Apám, azt az eufóriát, ami volt ott csarnokban mindenkin, hát nem volt semmi. Na meg az a parti utána a Rockwellben. Én megmondtam a többieknek, hogy már annyira vártam ezt a bulit, hogy addig maradok, amíg be nem zár a buli. Hát ezt is kipipálhatom :) Dani és Beni rosszullétének, és a korábban elinduló csapattársak ellenőrös-rendőrös megbüntetésének köszönhetően mégis egy vonattal jöttünk vissza Pestre :) Ugyan mindenki aludt hazafele, nekem nem jött álom a szememre, nagyon régen nem éreztem magam ilyen jól, mint most ezen a hétvégén. Utólag is köszönöm a részvételi lehetőséget!
Élménybeszámoló Réka szemszögéből:
Nos hát mindenki szemszögéből leírjuk ugyan a hétvégét, de azért a lényeg mindenkinél ugyanaz, hogy nagyon jó volt:) Hát én igazából nem éreztem magamban először elég ambíciót, hogy egy futóversenyen megmérettessem magam, de a kényszer jött (Dani) és muszáj volt helyettesítenem valakit abból az 5 főből, aki lemondta a versenyt 2 nappal a verseny előtt. Szóval az út tényleg nagyon jó volt, ahogy azt a Csabi is írta, úgyhogy erről nem is írok. Majd 2 km sétácska után elértünk a szállásra. Egyébként elég sokan csak a piálás miatt jönnek erre a versenyre, és kizárták őket már az indulás előtt:) Hát az egyik fiú a csapatunkból is ilyen ivós szándékokkal érkezett már a vonatra, persze később többször el is veszett, meg keresett minket, hogy mért hagytuk ott a kocsmában (miközben persze nem is voltunk kocsmában) Aznap már nem történt sok minden,aludtunk, szerencsére koliszobában, és nem a tömegszálláson, így nem hánytak mellettünk egész este :) Este még adtam egy kis lehetőséget a Csabi szemtakarójának, amivel mindig szivatjuk szegényt:D és meglepően jó szerintem is. Reggel aztán felszálltam egy busznyi lányhoz, és egészen a futásig utazgattunk. Én a futáskor a Danit váltottam, ami elég viccesre sikerült, mert nem gondoltam , hogy ilyen gyorsak lesznek és ilyen gyorsan elérnek a szakaszomhoz, ezért épp beszélgettem, amikor Dani már keresett már, hogy váltsam:D Na aztán elkezdtem futni, de elég szenvedés volt már az eleje is, mivel a hideg miatt lusta voltam lejönni a buszról, hogy időben elkezdjek belemegíteni:D aztán az elején pár embert megelőztem, meg engem is mások :D, és egy 5 perc után már se előttem, se utánam senki, úgyhogy egyedül futottam. végülis 26 perc alatt beértem, ez volt a maximális teljesítményem a futás szempontjából is, és a pulzusom szempontjából is mint kiderült, mivel a max pulzusom 210 volt, másoknál kb ennyinél kapnak szívrohamot, de nem baj:D utána meg mentünk bevárni a befutókat. Volt tésztavacsi, meg eredményhirdetés, ahogy már írták, azok is iszonyatosan jók voltak. De még egy meglepő konklúzió számomra: futás után biztosítottak fürdési lehetőséget, és mindenki 3 perc alatt letusolt, és senki nem festett körmöt, vagy vasalt hajat, mint egy fesztiválon, hanem tényleg gyors volt az egész. Ez számomra nagyon pozitiv meglepetés volt!! ( alányok talán jobban átérzik ezt, amikor visszagondolnak, hogy egy fesztiválon hány órán keresztül várt egy fürdésre… )Aztán persze piálás, bulizás, a zene idővel Oldsosodott:D (ismétlődés, minőség) , de ennek ellenére elég sokáig buliztunk. Dani ekkor persze már aludt szépen a szálláson (megint Rudolf állapotban volt). Sajnos a korábbi vonatot emiatt nem értük el, de így Benivel átélhettünk még egykét szép élményt: ahogy Dani hangosan öklendezik a csendes tornateremben, ahol már mindenki alszik; egy sárga pokróccal utazik egy helyijáratos buszon és egy zacskóba köpköd, supermanezik stb. kihagyhatatlan:) Végül pedig hazafelé átaludtam a vonatutat, amikor a kalauz kérte a jegyemet, szerintem nem tudott felébreszteni, mert valamelyik szöcske próbált keltegetni :) Aszem az enyém még a Csabi rövidre fogott írásánál is hosszabb lett, bocsi.:)
Végül: SZÖCSKÉK!
Élménybeszámoló Dani szemszögéből:
Az én szarvasűzős hétvégém akkor kezdődött, amikor 3 nappal a verseny előtt kiderült, hogy 5 ember visszamondta az indulást. Ekkor már teljes versenylázban égtem, nem hagyhattam veszni a B csapatot, ezért órákat töltöttem telefonálással, msn és facebook üzenetek és emailek írásával, de végül úgy állt a dolog, hogy kompromisszumok árán, de sikerül két csapattal indulnunk. Bevallom ezek után egy kicsit elszálltam és nagyjából napi 25 emailt küldtem a csapat levlistájára a lehetséges csapatbeosztásokról, utazással kapcsolatos infókról, melyeket az általam viccesnek talált kis szösszenetekkel próbáltam feldobni. (Mellékszál1: Annyira belejöttem a szervezkedésbe, hogy egy 3. csapatba is kerítettem embert a leghosszabb 12,2 km-es szakaszra, pedig a srác úgy vette fel a telefont, hogy Ő aztán tuti nem jön.)
A versenyen úgy alakult, hogy B csapatos lettem és az egyik legdurvább szakaszt futottam. Igazi küzdelem volt az a 6,4 km köztem és a hegy között. Sokszor az segített el a következő kanyarig, hogy arra gondoltam, nem lehetek olyan puhány, hogy legyőzzön a Bükk. (Mellékszál2: A szakaszomat éppen Réka váltotta, aki annyira meglepődött azon, milyen jó időben érkezem, hogy egy kicsit elfelejtett váltani, így tehát az ő ideje pár másodperccel még jobb is lenne.)
Az eredményhirdetésről az emlékeim egy kicsit összefolynak, viszont az kristálytisztán megvan, ahogy bemondják, a csapat nevét, mint győztest. Valahogy úgy kell elképzelni azt, amit akkor átéltem, hogy a tested elönti az öröm és egyszerűen nem érzel semmi mást csak azt, hogy eggyé válsz azzal a 22 emberrel, akikkel végig csináltad az egész hétvégét és az örömeitek összeadódnak. Fantörpikus élmény volt. (Mellékszál3: A ceremónia után még az a célom is sikerült, hogy Csabit rávegyem az ivásra.)
Zárásként pedig szeretném köszönetem nyilvánítani az A csapat tagjainak, akik nem sajátították ki maguknak a győzelmet, így téve boldoggá a teljes Szöcske populációt. (Mellékszál4: A bulibeli emlékeimet én kizárólag az ott készült képek formájában őrzöm. :D)
A végére két kép. Az első csapatkép, amin Dani még emlékezik mindenre, a második bulikép, amire Dani már emlékezik :)
u.i.: A második buliképünkkel elértük azt, hogy a Borsodonline következő nap a nyitóoldalon közölte a rólunk készült fotót Hétvége bulijai cikkük mellé :)
.jpg)
.jpg)
