Először az utazás élményét szeretném veletek megosztani.

A kezdeteket ti is ismeritek, koliban/koli elött búcsoszkodás, autóba beszállás, elindulás. Ekkor még nem sejtettük, hogy Putyin barátunk is fokozni fogja utazási élményeinket....

A mese tehát így szól: (első rész)

Réges régen egy messzi messzi Oroszországban Putyinék elzárták a gázt. Az emberek és hobbitok nagy bajba kerültek Középföldén és a távoli Nyugaton. Próbálták épp ésszel, érvekkel meggyűzni az Orosz Medvét, de ő nem adta meg magát. Így hát a szövetségeseknek mást terveltek ki. Így jött létre a Nabucco terv. A szövetségesek Középföldén tartották meg a nagy tanácskozást. (na itt az a baj, hogy a mese végetért és most már a tömény valóság következik.) A város a Nabucco csúcs miatt le volt zárva a  Barmokházától egészen a reptérig. A gyorsforgalmi utat el lehetett felejteni, mentünk amerre tereltek minket, persze Levi apukája nem ismeri arrafelé a járást, mint mi sem. Szóval már elkönyveltük, hogy nem lesz repülés. Szerencsénkre egy taxis keveredett elénk a dugóba és amint rendesen tudtunk menni elvezetett minket az I-es terminálhoz. Megkentük oszt ennyi. A reptéren minden rendben volt. Bár a kézi csomagba beleraktam a 3D-s motkányom, na a nő arcát látnotok kellett volna mikor meglátta röntgen alatt.... Majdnem elvették, de megdumltuk, hogy ezt ők nem tudnák igazán hasznosítani.

Aztán várakoztunk. Aminek folyamatát, eredményét az alábbi fotók szemláltetik:

Na szóval ez is megvolt. És már indult a beszállítás. Egy busszal mentünk a géphez, utolsóként száltunk fel, amíg a többiek bezsáltak mi gépész szemmel végigviszgáltuk az AIRBusz A319-es gépet, majd elfoglaltuk helyünket.

Az felszállás nagyon jó érzés volt! Mindenki próbálja ki! Egy rövid ideig láttuk a várost, aztán belementünk a tejfölbe, mikor fordult a gép (ez is hatalmas érzés) akkor láttunk még pár fényt, és utána semmi. Pár pers után már egy hóvihar közepén voltunk (ez a hóvihar letarolta szeretett hazámat: Zala megyét) egy kicsi rázkódtunk és kb 20 perc múlva már nem volt semmi csak a sötét éjszaka. Aztán leszállásnálismét nagyon szép látvány tárult elénk, miután szintán átmentünk egy tejfölön. Először Bonnt láttuk (gondoom én), majd Kölnt. Leszállás elött eszméletlen fordulásokat hajtott végre a pilóta, döntötte a gépet mint állat. :-) (Ja a pilóta nő volt!) A leszállás is tök jó érzés volt. Aztán gyorsan felvettük a csomagokat, majd a rettegett "kicsekkolás" helyett fogtuk a bőrondöt és kimentünk az S-Bahnhoz majd egy átszállás és már itt is voltunk a szálláson.

Most csak ennyi, előszőr ezt emásszétek meg. (Doncsi már reklamált pl. hogy a Robi írása ia hosszú.) Majd még írunk.

Üdv az OTTHONIAKNAK és a kintlévő bajtársaknak: Levi és Pörki

Egy kis előzetes: Két munkanélküli Jómadár Kölnben ill. Így élünk mi

u.i.: Míg van kolbász, nincs gáz. :-)