Amint írtam, megérkeztünk Bristolba.
A repülőn tök véletlenül épp ablak mellé kerültünk, mert nem akartam tülekedni, úgy voltam vele, ahol lesz helyem, ott lesz. Ehhez képest szárny mellé job oldalra pont jutott ablak mellé hely. Jó élmény a repülés, hihetetlenül gyorsul a repülő, ezt a már többetek is mondta. Déli irányban szálltunk fel (6:00), a városból sokat nem láttam, meg amúgy is ködös, felhős idő volt. Mivel aznap éjszaka semmit nem aludtam, talán tíz percre tudtam lehúnyni a szemem, ezért a repülőn alukáltam. Sok mindent a repülőből sem lehetett látni, mert fel sem kelt még a nap, és alattunk csak felhő volt. Mégis út közben egy-két város kiszűrődött a felhők közül. A tenger felett már nem volt felhős, szép volt, ahogyan annyi hajó kivilágította a tengert, mint valami kis hangyák. Aztán mire megláttuk a szigeteket, addigra feljött a nap is. Nagyon szép volt a tengerpart. A szigetek felett nem volt felhő, ellenben tiszta hófehér volt a táj. Szép volt a látvány, azaz még nem láttam ilyesmit magasról, ezért az újdonság erejével hatott. Amúgy szentelek egy-két sort, ennek a remek mérnöki alkotásnak, a repülőnek. Félelmetes mi gyorsulást produkál a gép, belepaszírozza az embert az ülésbe. Szinte éreztem, ahogyan a hajtóművek ki akarják magukat szakítani a szárnyak fogságából. A másik félelmetes élmény a leszállás, amikor is le kell fékezni a gépet, és kinyíltak a féklapátok, a szárnyakból kb negyven centis szárnytoldás nyúlt ki, és fordult be kb 45-60 fokos szögbe, és mint egy minden idegszálában megfeszülő állat síkított a gépsárkány, a szárny fékezés közben már-már majdnem recsegett... Hihetetlen, hogy egyszer ezt valaki megtervezte.
Megérkeztünk a reptérre (itteni idő szerint 7:40, otthoni szerint 8:40), ott kicsit sorbaálltunk a kicsekkolásohoz, meg útlevél ellenőrzés volt, de haladt a sor, csakhát sokan voltunk. Aztán a csomagokat felvettük, szerencsére semmi baja nem lett a táskámnak. Aztán kimentünk a váróterembe, leültünk enni, amíg vártunk a buszra, ami bevitt London belvárosba. Kepes Andrásék ültek mellettünk a váróteremben. Nem kellett sokat várnunk, egy olyan fél órát, és utána kimentünk a buszhoz, ott volt a bejáratnál az indulás, el sem lehetett téveszteni (itteni 9:00). Az út London belvárosába másfél óra volt, jobbára autópályán mentünk. Nem gondolta volna, hogy ilyen messze van ez a reptér Londontól. Percre pontosan érkezett a busz Londonba. Ott kb 200 métert, jaj mit használok, 200 yardot kellett sétálni a másik buszállomásig, ahonnan indult a távolsági busz Bristolba. Mivel a biztonságra hajtottunk és sok időt számoltunk mindenre, elértük volna az előbbi buszt is, dehát nem arra foglaltuk a jegyet, így megvártuk a mienket. Beadtuk az utazótáskát a megörzőbe, aztán hátizsákosan besétáltunk a belvárosba, ami nem volt messzebb, mint negyed óra. Megnéztük a királyi palotát, épp őrségváltás volt, és akkor vagy 20 lovaskatona jött menetben, leállították addig a forgalmat másik lovasrendőrök. Aztán megnéztük a Temzét, az óriáskereket, a parlamentjüket (Big-Ben), a királyi koronázó templomot, meg még végigfutottunk a piacon is. Szerencsére minden látványosság egy helyen van itt. Nagyjából egy helyen.
14:30-kor elindultunk Bristolba. Még ezen a buszon is utaztak magyarok, biztos dolgozni mentek. London és Bristol között kb félúton akkora hó is volt, amire otthon is nagyokat néznek az emberek. Bristol előtt egyáltalán nem volt hó, Bristolban ismét. Megérkeztünk a belvárosba (17:00) nem kellett sokat sétálnunk, egy olyan 5 perc, és itt voltunk a szállásnál. Nagyon dimbes-dombos a környék, ezt meg kell még szokni. Minden utcában van legalább egy 15%-os emelkedő, és kb 3-4 kisebb, 6-8%-os. Szokatlanul dimbes-dombos. A szállás egy kis háromszintes házikó. Földszinten van egy rendezvényszervező iroda, itt az egyik munkatárs az, aki kontaktot tart a főbérlő és közöttünk. Az első emeleten vagyunk mi. Mint kiderült, négy kínai lakik itt. Egy pár, és két lány. A pár az dolgozik itt, a két lány tanuló. A fiú nemigen beszél angolul, vele még nem vettük úgy fel a kapcsolatot, a lányokkal el lehet csevegni, mindhármójuk nagyon készségesen segített mindenben, ha valamit kértünk, egyből jöttek, mondták, segítettek. De az egyik lány kiköltözik a hónap végén, jön helyette egy japán pár. A szállás egy-két éve lehetett felújítva, a falak tiszták, csakhát az angolokról ismert, hogy igénytelenek a műszaki megoldásokat tekintve, és a csap sehol nem keverőcsaptelep, hanem külön van a 60C°-os forró és az 5 fokos hidegvíz. Még a reptéren is. Bocs, ez nem igaz, a konyhában van keverő csaptelep, ezért mindenki odajár fogat mosni. A hülyeség itt is kibukik az angolokból. Ahelyett, hogy a szelepnél összekevernék a hideget, meleget, ehelyett külön csövön vezetik a csap végéhez a vizet, így ha fogat mosok, és közel van a szám a cső végéhez, akkor az egyik csövön kifolyó 60 fokos víz leforrázza a számat, de szerencsére épp mellette folyik a hideg víz is, ami egyből gyógyír a maga 5 fokos hőmérskéletével az égési sérülésemre. Az ablakok nincsenek leszigetelve, szerencsére a szobákban igen. A fürdő és wc kicsit már vízköves, de sebaj, hétvégén úgy kitakarítunk, hogy csak nézni fognak. Fel kell porszívózni is, de szerencsére az is van. A konyhában ma csináltak nekünk helyet, kaptunk külön szekrényt, evőeszközöket. Azt is kitakarítjuk Botonddal. Csillivilli lesz minden. Voltunk este Tescoban, vettünk 786 gram szeletelt kenyeret, 1,136 liter tejet, 236 gram sajtkrémet meg négyszer 440 ml sört. Igaz, hogy ők még az ő rendszerüket használják, de az SI-t írják rá. Tehát 1,136 liter tej... Este ittunk a szülinapomra.
