Kicsit kitérek arra is, hogy mi jó dolgok történtek a héten. Csütörtökön voltam konzultálni, utána pedig úgy gondoltam, hogy megnézem Bristol jégályáját. Fényképezőgépet elpakoltam indulás előtt, irány a jégpálya. Mint mondtam a szállástól egy köpésre van. Múltkor három percet írtam, de valójában 5 perc. Amúgy a tanszék sem 3 percre van, mint ahogy azt jósoltam GoogleMaps alapján anno, hanem majdnem 6 perc, de legalább a konditerem közel van, kellemes 10 perces séta. Szóval a korcsolyapálya nem nagy szám, kb mint Szombathelyen, csak éppen fedett, így az év nagy részében nyitva van. Jégre lépni drága, egy jegy koribérléssel 7-8 font, időszaktól függően. No, de gondolom már égtek a kiváncsiságtól, nem is húzom tovább az idegeket, beillesztem a képet:

Ez Bristol legrégebbi pubja, az 1500-as években nyílt, a ma is álló épület pedig 1606 óta nyomja az alapot. Ezt azért is érdemes megemlíteni, mert szegényke már süllyedt az évek alatt, és már nincs egy függőleges fala sem...

Szóval a fényképet nem engedték a koripályán csak úgy megcsinálni, a pénztáros csaj nem engedett volna csak úgy be. Csakhát jött a megérzés, hogy a csaj magyar (kiejtés, meg elszólta magát, azt mondta, hogy : "na"), és rákérdeztem. Vicces volt a dolog, de bevallotta, hogy magyar. Úgy tűnik, hogy ebbe is beletanul az ember, hogy megismeri hazája népét. Aztán elbeszélgettünk egy fél órácskát, aztán beengedett fotózni.

Aztán jött a péntek. Pénteken 11-kor a tanszékiekkel szoktunk Nonlinear Coffee-zni. Lehet csacsogni egymással, meg az aheti vendégelőadót bemutatják a bandának. Délben szokott lenni a szemináriumi előadás, ahol a vendégelőadó tart előadást a kutatásáról, és egykor szokott lenni a közös ebéd, szerencsére tanszéki finanszírozással egy egyetemi étteremben. Úgyhogy a péntekek azok kajaügyileg jól sülnek el... Bár most a szervező srác nem kapta meg a titkos kódot, amit be kell mondani a pénztárnál, úgyhogy ez alkalommal magunk finanszíroztuk az ebédet (6 font). Aztán a kaja végére csak olyan 6-an maradtunk, aztán kiderült, hogy esténként is folytatódik a buli, mert este elmennek pubozni, utána étterembe. Naná, hogy a tanszék fizeti, és milyen szerencse, hogy lebratyiztam a szervező srácokkal, így mi is hivatalosak voltunk, de végül csak én mentem, Boti aludt. Úgy voltam, ha már úgyis iszunk, akkor csak nem megyek száraz torokkal, itt az albiban beittam előre viszkiből, a pubban egy sör meg duplaviszki. Aztán nekem már nem volt kedvem menni az étterembe, ezért visszajöttem, addigra a Botond is feléledt, aztán bevágtunk egy majd tele üveg viszkit. Nyilván ti csak megmosolyogjátok a dolgot, hogy jaj de aranyos, hogy ennyitől berugik szegény... Más szemmel nézve milyen jó, hogy már ennyitől berúgok! Szal csak úgy berúgtunk. De szombaton az ASDA-ban erőt vettünk magunkon, és nem vettünk viszkit, mert nem költséghatékony megoldás hetente két üveg viszkit elszopogatni... 

Az időjárással azóta se lehet semmit csinálni. Félórás turnusban váltogatja egymást a verőfényes napsütés, zivatar, hó, napsütés, zivatart, hó etc.

Kölnben jövő héten kezdtek?