Jujj, de régen nem jelentkeztem már. Pedig történnek az események. Az első és legfontosabb, hogy olyan szarul állunk a diplomával 6 hét után is, hogy olyat még nem látott ember. Hátrébb vagyunk, mint ahonnan indultunk. Dehát szarni bele, szól a zene...
Na, első dolog amiről talán írok, hogy szerdán tartották a Polish Night-ot a BISC-ben, ahova sokat járunk traccsolni. BISC = Bristol International Student Centre. Este hétkor kezdődött, lengyel kaják, sütik, ropi(!!!, ami elvileg lengyel kaja), meg lengyel zene, prezentáció Lengyelországról. Tudniillik csak Bristolban 30 ezer lengyel él, Angliában pedig egymillió. Bristolban amúgy kb 450 ezren laknak. Szal hangulat a tetőfokán volt. A legjobb haverságba amúgy a hetek alatt egy szlovák sráccal kerültünk, mi aktívan tojunk a magyar-szlovák ellentétre. Aztán egy cseh lánnyal is lebratyiztunk, és elmúlt hétfőn egy lengyel csajszival is jóba lettünk, mondhatni vele lengyel-magyar barátságot kötöttünk. Azaz csak én, Boti még nem ismeri. Végülis ő hívott a lengyel estre is. polak węgier dwa bratanki i do szabli i do szklanki, ahogy tartja a mondás. Ezt a lengyel csajszi is tudja magyarul. Azt hiszem amúgy helyes így, Bubi volt, aki mondta nekem... Polish Night után irány Bristol legnagyobb bulihelye, minden nap van buli. Hadd ne mondjam, hogy abban a szerencsé helyzetben vagyok, hogy a szállástól 3 percre van. És olcsó mint a fene, tele olcsó piával. Viccet félretéve tényleg, belépő 2 font, minden feles 1 font, sör 1,5 font, redbull vodka 1,5 font. Szal otthon nincs bulihely, ahol ilyen olcsó lenne, meg persze itt se. Jól sikerült a buli, következő nap délután háromkor ébredtem... Polish Night-ot nem kommentezem tovább, van úgyis még mesélnivaló.
Szombaton kokárdával felszerelkezve, ugyancsak a BISC-esekkel Oxfordba mentünk, ahol tanult többek között Tolkien is, csakhogy nyaljak nőnapi ünnepeltünknek. Meg ott forgatták a Harry Potter részeit, ami ismét csak Zolinak nyalás, hogy megemlítsem... Hát skacok, ez az Oxford ez nem semmi. Az egyetemi épületek, ami kb ötször akkora területen fekszik, mint a Műegyetem. És minden épület mint egy kastély! Hát nem semmi. Királyok, államfők, miniszterelnökök tanultak itt, soroltak belőlük egy rakatot. Nyilván a sok közül csak Bill Clintont értettem meg, de van egy egyetemi pubos étterem, ahol jelenlegi nagy emberek képei vannak kitéve, akik ott kajoltak. Hosszú volt a lista. Akkora egy burzsuly hely. Ugyebár szombaton mentünk, gyerkőcökért jöttek a szüleik. De akiért nem Range Roverrel, Porsche-vel, vagy 30 millás BMW-vel vagy Bentley-vel jöttek, az már utolsó szarházinak számított. Szal pénz folyik dögivel. Na szóval, volt idegenvezetés, megmutatták a leghíresebb épületeket, parkokat, aztán utána szabadfoglalkozás volt. Az egyik szervező csajszi kitalálta, hogy nekünk, egy kis társaságnak (kb 6-7 fő) megmutatja Oxford leghíresebb egyetemi pubos éttermét (amít elébb említettem), mert hogy milyen jó kaja van. Ennek én szegény közép-európai szerencsétlen kis hallgató marhára örültem. Mondom csak nem vehetem elő a szendvicseket, meg hogy néz már ki, ha nem eszek, hát vettem egy vagyonért menüt, ami persze laktató, és meglepően finom volt. De kaja után úgy gondoltam, jobb volna ha magam lábán ismerném meg Oxfordot, elmentem a Tudománytörténeti Múzeumba. Szép kis tárlat volt... Aztán délután összefutottam a társasággal, akikkel kajoltam, aztán elmentünk a Temze partjára, ahol a legnagyobb egyetemi park van. Csak a park olyan hosszú, mint a Műegyetem a Petőfi- és Szabadsáhíd között, csak éppen kétszer olyan széles. Vagy háromszor. A Temzeparton megnéztük a híres oxfordi evezős szakosztály csónakházait, amelyekben cirka 800 db ötpárevezős csónak és még jópár egyszemélyes, még talán kétszemélyes evezőscsónak (márha jól láttam) volt. Szal megint beszarás volt az élmény. Aztán közben a csajokkal tonhalas szendvicset etettünk vadludakkal, hattyúkkal, kacsákkal, mert azokból is volt egy rakat. Szóval összességében Oxforddal kapcsolatban annyit tudok elmondani, hogy teljesen leesett az állam. Ennyi.
Aztán a legutolsó hír, hogy ma elvoltunk Botival a BISC-ben, ahol heti három alkalommal szokott lenni összejövetel, teadélután, levesparti, vagy szendvicsparti keretében délutánonként. Ma is elmentünk. Egész kevesen voltunk, és kiültünk a kertbe a padokra, ott sütiztünk, teáztunk, kávéztunk, körülöttünk meg minden virágosan színes volt, és százágra sütött a nap. Csönd volt, harmónia, bagoly a fán, dongók szálldostak a levegőben, maga volt az éden. Feltöltődtem egy hónapra.
No, mellékelek egypár képet is, főleg Oxfordról:
Egy átlag oxfordi college épület.
Harry Potter kedvéért...
Madár etetésen. Teljesen illegális dolog, 2500 font a büntetés, ha eteted a madarakat.
Na, szal ennyi.
u.i.: Megkerestem a jégpályát is Oxfordban, le is fotóztam, de mivel százszorta szarabb, mint a műjég otthon, ezért azt nem raktam be.
