Sziasztok!

Nem adtam hírt róla, de azért történt egysmás az utóbbi hetekben. De kezdem előről és csak röviden.

A templomban, ahova Botival járunk, nagyon sok emberrel ismerkedtünk már meg. Nagyon rendes emberek egytől egyig, külföldiként is mindig nagy szeretettel fogadtak bennünket.

Egyikük Richard, egy északír srác, kb 35 éves lehet, most épp a Bristol Grammar Schoolban oktat, de következő évtől Anglia második legjobb középsulijába fog tanítani Londonban. Sokáig az egyetemen volt kutató, de jobban tetszett neki az oktatás, ezért váltott középsulira. Vele vagyunk a legjobban jóban. Egy hónappal ezelőtt ment Oxfordba esküvőre, aztán invitált bennünket, hogy szívesen elvisz Oxfordba az autójával, és akkor ott eltötlhetünk egy napot. Emlékezetes kirándulás volt mindenesetre. Ő Oxfordba végzett (Oxford és Cambridge az első háromban van a világ legjobb egyetemei közötti rangsorban), és van ott ismerőse még az egyetem, és bevittek bennünket olyan épületekbe, ahova soha be nem juthattunk volna érdeklődőként. Annak a college-nak, ahol az egyik ismerőse dolgozik most, hosszú éveken keresztül volt két galapagosi teknőse, és az udvaron mászkáltak egész nap, mint más rendes háztartásokban ahogy kutya van :) De sajna egy-két éve mindkettő elpusztult.

Richard és Boti.

Van egy társaság, akikkel pubozni szoktunk járni, ugyancsak a templomi ismerettség, és ők is olyan 30-35 évesek. Velük is nagyon jóban vagyunk, három hete elhívtak magukhoz magyar estet tartani. Botinak épp itt volt barátnője, szóval hármasban főztük a gulyást a társaságnak. Annyira sokat tudnak ezek az angolok a magyarokról, hogy egyszerűen már sokszor nem bírok eléggé ledöbbenni. De kb minden más népről is sokat tudnak... Na ez a pár, akinél az összejövetel volt, nekik volt még Sebestyén Márta albumuk is, azt hallgattuk az este folyamán.

Most szombaton Clevedonba hívott el bennünket egy másik házaspár ebédre. Clevedon a nem kicsit gazdagok városa, Bristoltól 20 percre van, dimbes-dombos táj, sziklás tengerparttal. Mivel ez friss esemény, erről közlök fotót is:

Ilyen a tengerpart ott, jobb oldalon meg a partiarcaink. A Boti mellett a hongkongi leányzó Josephine, őt is meghívták az ebédre.

Ez is a tengerpart apály idején. Ami érdekes a Bristoli öbölben, hogy itt van a világon a második legnagyobb vízszintingadozás apály-dagály jelenségkor. Itt 14 méter ez a változás, másutt nemtom, de ez annyira számottevő, hogy apálykor a tenger széle beljebb megy cirka 2-3 mérföldet.

Mondhatni végülis mindig jó emberek közé sodorja az életünket itt a sors, mert az átlagot kiszámolva eddig minden hétre jutott valamiféle vendégség. Amúgy itt is volt egy egyhónapos szünet, bár bennünket ez kevéssé érintett. Van egy másik dolog itt Bristolban, ami csudamód tetszik. Mégpedig, hogy az egyetemen, meg a parkokban annyi mókus van, mint amennyi macska volt a Műegyetemen, amikor mi elsősök, másodikosok voltunk. Az elsős lányok kedvéért, hogy el tudják képzelni, hogy mennyi macska volt anno az egyetemen, hát körülbelül annyi, mint amennyi mókus most itt Bristolban van. Szal jó sok, emlékszem a Doncsa be szokott ülni az F épületeknél levő kertbe, ott őt mindig lehúzták a macskák egy szenyával, mert a Doncsának már akkor is arany szíve volt :-) Aztán ha Bristolban van valakinél mogyoró, akkor az tud mókust etetni. Aztán én is szoktam mókusozni itt-ott. Szerencsére a Queens Building mellett, ahova én járok konzultálni, ott van a legnagyobb park, aztán oda szívesen kijárok napozni, mókusozni, olvasgatni. Madarakat tilos etetni, de azok otthon is vannak. Szabad sörözni is.

Na ez volna az a park. Olyan K épület melletti placc feeleingje van.

Mókusetetés 1.

Hát nem édi? Ma az egyik belemászott a tenyerembe :-)

Véget ért a mókus mára, zárul Miki mókustára. De ha tetszett visszavárlak, Jóska, Sára, Tercsi, Fercsi, Kata, Klára, valahány név a naptárban. Eljövök még hozzátok, viszont látásra, pajtások!