Egy ragyogó ötlet után (mivel kisbarátunk kitalálta, hogy Hollandusba fog nyaralni 5 hónapot) mi is kedvre leltünk hogy odáig repüljünk, nemhiába:) A félelem csipetnyire fogyott, mivel még Tibiék is visszajöttek:D. Szóval a májusi 3 napunkról:

Péntek, Bubáj:

Reggel 3-an (Mináj, Öcsim, megén) 3 felöl megközelítettük a repteret, majd mire észrevettük már a gép elhagyta Ferinkhegyét. Onnan láttuk hogy már közel vagyunk, mert a terület a tenger szintje alá esett!:) Hősünk, képzeljétek még ki is jött elénk. A városban teljesen más a hangulat, mint otthon, talán Londonhoz tudnám a házakat hasonlítani, csak még kevésbé ideges emberkékkel! Lecuccolás után utunk a bolt, és láda sör haza velünk! Ez a nap a nagy utazás (kb 1óra 50 perc:D ) kipihenésével és pici városnézéssel telt. Sétáltunk a partiutcán, és 1 euróért ittunk heinekent egy pubba! Az este vicces filmnézéssel végződött!:)

Szombat, Szabi:

Elérkezett a szombat reggel. Inkább délelőttöt kellene mondanom, főleg, hogy kedves Mini miatt, akit alig lehetett kirobbantani a rendkívül „kényelmes” szivacsok közül. A finom reggeli és a forró tea mellé nagyon jól esett a reggeli gyógy-sör, mely az egész napunkat végigkísérte. Mármint nem konkrétan ez a sör…

Mikor végre már a nap magasan járt és kedves M.B. is hajlandó volt felkelni, elindultunk biciklivel körbejárni a várost. Hát számomra meglepő és mulatságos volt az a rengeteg ember, aki kerékpárral közlekedett és járta a saját útját.

Eltekertünk az egyetemen túli tóhoz. Odafelé láttunk egy strandot, biciklis körforgalmat, de az érdekesség a tónál történt. Találkoztunk egy magyar párral. Tipikus magyar faszi, sör, cigi, kopasz, kigyúrt, csaj az oldalán.

Ezek után elmentünk a PSV stadionhoz. Hihetetlen volt számomra, hogy a főbejárat fölött 2 óriási poszter volt kint, az egyik a gólkirály Affellay volt a másik a mi Balázsunk… Csodálatos volt a stadion. Kupák, emlékérmek, mezek tucatjai voltak kiállítva.

Majd végre elérkezett a nap várva várt csúcspontja. Hazamentünk és elkezdtünk sörözniJJ

Kiültünk a kertbe és elővettük a már behűtött nedüt. Vacsora után előkerültek a rövidek is, no meg a két argentin és Csabi. Mit ne mondjak, ezek az argentinok hatalmas arcok. Olyan játékokat találtak ki, amire már nem is emlékszem, de inni kellett és ez volt a lényeg…

Miután már kellemes hangulatba kerültünk, biciklire szálltunk éjfél után és felkerestük a helyi vendéglátó-ipari egységek utcáját. Meglepően vettük tudomásul, de egyben csodálattal is, hogy a bulikba kerékpárral jöttek az emberek, és a buli-helyek előtt hatalmas tárolókba zárták és úgy mentek „szórakozni”.

Érdekes volt ittasan biciklizni, de nagyon jól esett. Bementünk a Buddha-ba és a Thomas-ba, ahonnan még egy pohár is hazajött velünk.

Hát végül is hazaértünk és mit mondhatnék nem kellett sok, hogy elaludjunk.

Vasárnap, Boss:

Robi állítólag már olyan ideges, mint mikor elsétált a kolbásza, Úgy hogy azt hiszem itt az ideje az én beszámolómnak is.:)

Nekem az amsterdami vasárnap jutott részül igyekszek nem kihagyni semmit.

Reggel 10 körül keltünk, ami azért nem volt egyszerű, mert előző este sikerült elég későn feküdni de ez most nem az én reszortom. Szal reggeli, zuhany meg lórúgás tea aztán be a városba biciklivel. Mivel nem volt elég bicikli így nekem csomagtartón kellett utaznom ami nem túl kellemes és megszokni sem lehet:)

A vasútnál leraktuk a járműveket egy lánccal 3at, mondhatom nem volt egyszerű, de így elvinni sem. Érdeklődve vettünk jegyet mert nem tudtuk pontosan milyen ez a kedvezmény, de volt szerencsére. Az út majd két óra volt, de élveztük, sosem ültem még emeletes vonat felső szintjén. A táj szép kis csatorna, nagy csatorna tehén. Jó azért más is szép zöld minden. Viccesek voltak az uszályok majdnem mindegyik nagy végén egy csónak meg egy autó lényeg a mobilitás:D

A vonat rendes mert rögtön a belvárosban tett le minket. Itt körbejártunk valamiféle öblöt, később kiderült, hogy hajómúzeum az egyik része ezért volt ott kikötve annyi régi hajó növényekkel.

Messziről láttuk már azt az épületet, ami úgy nézett ki mint ha egy süllyedő hajó állna ki a földből. Na, ez a „helyi csodák palotája”. Azért is különleges mert a „fedélzet” felöli része egy hatalmas lépcsős kiülős izé közepén kis vízesésekkel. Az emberkék csak kiülnek ide a gyerekek a vízbe pancsolnak. Hatalmas ötlet!

Ezután bevetettük magunkat a belvárosi részbe, láttuk a piacot a főteret a rengeteg csatornát különbözőképpen felnyíló és nem felnyíló hidakkal:D

A sok sétálás után megittuk életünk legdrágább sörét. Sok € volt egy kicsit, le sem merem írni az árát / húh meddig keresetem ezt az €-t a billentyűzeten:)/

Természetesen megnéztük a piroslámpás negyedet is jártunk ott többször is de nem nagyon akart beindulni. Vagy először egy idős nénit láttunk pongyolában, ami kicsit megijesztett. Azt a vége felé előkerült egy-egy szebb leányzó is de nem az volt amire a többiek elmondása után számítottunk. Gondoljuk, mert vasárnap volt.

A negyed egyik sarkán megtaláltunk a helyi gazdaboltot ahol persze szakszerű katalógusból, vetőmagos zacsiban árulták a fűmagot:D

Már sötétedett mikor hazafelé indultunk. Jól elfáradtunk az egész napos sétafikában. Hazafelé el is bóbiskoltunk a vonaton. Tumultus volt de szerencsére nekünk volt helyünk:), aztán valami történ mert csak Eindhovenig ment a vonat a többi utas bosszankodott is. azért remélem nem mi fertőztük meg a helyi vasutat valami MÁV influenzával/H1MÁV1/:P:P

A szállásra visszaérve már csak aludni volt erőnk másnap pedig sajnos haza felé kellett vennünk az irányt.

Tuti kifelejtettem valami de ha eszembe jut majd pótolom.

Üdvesz Főnök

UI.: Robi tuti beteg már a honvágytól mert egyszer megkínálta a hétvégén a kajájából….:)

Hétfő,Bubbáj:

Reggel felkeltünk, ohne fejfájás, pedig 7:00 volt:) Hősünk, mint jó takarítónő munkába ment, mi meg elindultunk a reptér felé, egy kis szuvenír vételét még beiktatván. A gép akkor érkezett meg, mikor épp fel kellett volna szállnia, szal tuti volt a késés. Miután beszálltunk, mondta a Pilótakeksz, hogy 30 percet üljünk nyugodtan (, de nem kaptunk ölünkbe lányokat:D ) mert a németek a légterükre is irigyek! Aztán valahogy csak elindultunk, de nagyon sietős volt, visszafelé 15 perccel rövidebb volt a légvonal, gondolom 11kmen nem 30 000 HUF a trafi-fotó!:)

Leérkezésünk után pedig a kedves vámos kisasszony gondolatába megvirradt, hogy mi fűvel-fával csinálunk ezt-azt, és végigkutatta a cuccunk, mindent! Persze végül a Minájt is kiengedték. Rendben hazaértünk

Köszönjük Robi, még1szer!!:)

Bubáj