Epizód 3
Október 3. Szombat – Egy kis Barcelona még, majd irány Tarragona
Reggel 9-kor most, csak én keltem fel reggelizni, mivel KintiCsabi és Isma képtelen volt rá. Aztán 11-kor újra kelni kellett a kiköltözés miatt. Fáradtan, de újra nekiindultunk megnézni a várost, egy erős kávé után persze, ami mellé csábító nevű bikini-t kértünk de kiderült spanyolul csak egy szenvicsfajtát takar, ami még nem is tanga alakú:( . Érdekesség még hogy itt gyakran a kávé mellé egy pohár jeget is kérnek, amire ízesítés után ráöntik a kávét. Ismael is mindig ilyet ivott, de sztem nem volt valami jó.
Az utcánk végén a kikötőnél megnéztük a Colombus szobrot, ami állítólag Amerika felé mutat, de ahogy számolgattunk és Isma szerint is az az irány inkább Afrika, de sebaj jól hangzik azért.
A kikötőben volt egy érdekes híd, ami nem felnyílt, ha jött egy hajó, mint Amsterdamban például, hanem egyes darabjai elfordultak a pilléreken. Vicces megoldás.
A parton sétálva természetesen ismét magyarokba botlottunk, hát igen mondtuk is Ismának hogy magyarokkal mindenhol lehet találkozni. Irányunkat a Redbull Air Race színhelye felé vettük, épp aznap volt Barcelonában futam. Egy jó órás gyaloglás után már ott is voltunk, de egy vadászgép repülő show után elindultunk éttermet keresni. A parttól távolodva egyre olcsóbb helyeket találtunk, majd meg is álltunk egy menü-s helyen. Itt a menü egy előételből (garnélás rizottó - fincsi), egy főételből (rántott hús sültkrumplival – nagyon rossz), egy üdítőből, egy desszertből (csokis shake féleség - fincsi) és egy kávéból állt 9€-ért. Egy kis érdekesség, hogy ha azt akarjátok, hogy hülyének nézzenek a pincérek, akkor kérj narancslét az ebéd mellé. Miután nem értettem a pincér furcsálló tekintetét, Ismael elmagyarázta hogy náluk a narancslé csak reggelinél szokás, máskor inni az nekik olyan furcsa lehet, mint mondjuk látni ahogy Levi egy pohár tejet kér:). Jóllaktunk és irányba vettük a Barca stadiont. Ha már olyan híres és csak 95ezer ember fér el benne érdemes megnézni. Aznap épp meccse is volt a csapatnak így a stadion közelébe érve szaporodott a Barca mezes emberek száma. Isma egyik jó tanácsa annyiban merült ki, hogy a ’Viva
A műsor később este még sokkal jobb lett volna, de indulnunk kellett Tarragona-ba. Az autópálya rengeteg elképesztő Barcelona körül, Ismael is csak GPS-el tudott kitalálni. Annak ellenére, hogy sokkal jobb autópályáik (katalánul: Autopista) vannak, a maximális sebességkorlát 120km/h, de mondjuk ennek ellenére mentünk 160-al is, mert a fix kamerákat nagy táblákkal jelölik. Emellett nagyon drága is, mert Tarragona-ba ami 100km-re van 2 fizetőkapunál is meg kellett állni és összesen kb. 10€-ót otthagyni. Laza 1 óra alatt oda is értünk. Ismaelnek szép kis albérlete van, az olyan átlagos felszerelésekkel, mint a PS2, 80cm-es LCD, hifirendszer és hasonlók. Egy óra pihenő után 11 körül nekiestünk KintiCsabival a vodkának, Isma pedig a feketevodkának, ez olyan áfonyás vodka keverék 20% körül. Mindkettő majdnem elfogyott úgy 3-ra, szóval ideje volt indulni a tízen pár km-re lévő Salou-ba a bulivárosba, ja és kocsival!...de reméltem Isma csak nem rúgott be nagyon attól a keveréktől. Megérkeztünk a városkába ahol tényleg szinte mindegyik házikó egy pub, diszkó vagy night klub volt. Az utcán minden hely előtt ilyen kerítők, szólítottak le hogy ilyen meg olyan kedvezményt kapunk, ha hozzájuk megyünk be. A legviccesebb egy Pákó szerű figura volt aki vetkőzős táncos lányokkal próbált minket csábítani, és ahogy szóba elegyedtünk vele akkor már alig akart minket elengedni. Ismael tervezett helyére nem sikerült bejutnunk, mert már későn fél 4kor értünk oda, és akkor már nem volt akciós a dolog. Hát választottunk egy másik forgalmasnak tűnő helyet. Itt nagyon jó kis diszkózene ment és sok szép fiatal csaj is volt szóval kértünk egy sört, amit kicsit benéztünk és 4,5€-ba fájt, de ugye ittunk már Amsterdamban 6€-ért is...okos dolog nem megkérdezni az árat rendelés előtt... A csajokkal viszont nagy bajban voltunk, amint odamentünk hozzájuk és angolul megszólaltunk, már magyaráztak is hangosan spanyolul és leléptek, szinte biztos hogy azt mondták gyere bébi utánam, tegyél magadévá...vagy inkább ezzel vigasztaltuk magunkat:). Pár próba után nem is próbálkoztunk tovább, majd egy szebb csajt láttam magában a tánctéren, gondoltam adok egy esélyt a dolognak. Odamentem és kérdeztem, hogy nincs-e kedve táncolni, majd jött az ismerős fejrázás, gondoltam nem adom fel megkérdeztem, hogy beszél-e azért angolul, amire mutatja, hogy picit, de már halvány mosoly azért van. Aztán mondtam neki hogy szeretnék egy szép spanyol lánnyal táncolni és hogy egy szám erejére lenne-e kedve csörögni. A válasz totális siker, mosolyog és mondja, hogy persze oké. Na ebben a pillanatban egy kéz fogja meg a vállamat és az előző lányokéhoz hasonlóan erősen, nagy hévvel magyaráz nekem valamit spanyolul, csak hogy ez egy nagyobbacska srác volt... Nemzetközi jeleit megértve sűrűn bocsánatot kértem tőle, meg hogy nincs semmi para, de akkor már Ismael rémült fejjel húz is elfelé... Elmagyarázta hogy itt nagyon nem érdemes még csak bocsánatot se kérni hanem elhúzni gyorsan, mert könnyen nagyobb bajom is lehet, mint egy elmulasztott tánc... Így az est további részét tisztes távolságból folytattuk. Olyan fél 8 körül végül ismét a biztonságiak tessékeltek ki minket, hogy zárás van.