Epizód 5
Október 5.-6. Hétfő-Kedd – Finish
Hát eljött a nagyon hosszú bejegyzés utolsó fejezete is, Barcelonai kalandom utolsó epizódja.
Hétfőn viszonylag korán keltünk, hogy meglátogassuk a Barcelona-tól 50km-re lévő látványosságot, a Montserrat hegyett, aminek tetején egy kolostorban lakik a katalánok kicsi, fekete szentje. Próbáltam nem rasszistán feltenni a kérdést Ismael-nek hogy ez hogy lehet, hiszen itt elég erős a katolikus vallás történelme. Mondta hogy, hát igen azért ez neki is furcsa, de nem tudott rá magyarázatot adni. A hegy maga a világon egyedülálló formákkal és kőzettel rendelkezik, hát én nem értek hozzá, de tény hogy elég jól nézett ki, az biztos.
A hegytetőn lévő kávézóban iszogatva egyszer csak egy öreg házaspár áll meg nem messze tőlünk és beszélik, hogy „Azt nézd, hát nem gyönyörű a kilátás!”, erre köszönünk az öregeknek, hogy „Szép jó napot kívánunk, mi is magyarok vagyunk!” Nagyon megörültek és aztán mondták hogy egy egész busznyi nyugdíjas jött, amit később tapasztaltunk is, több volt a magyar beszéd ott a világ egy eldugott részén, mint néha Siófokon. Ismael már kezdte elhinni, hogy a magyarok elől nincs menekvés, mindenhol ott vannak:). Egy „Viszlát!” erejéig módjában is állt először használni magyar tudását, csak mert a „Viszontlátásra!” már túl bonyolultnak tűnt.
Megnéztük a kolostort és benne a kis csoki szent lányt is, valamint a gyertya parkot is ahol több száz gyertya ég az év minden napján folyamatosan. A következő kép is a hegyen készült, bár ez már más témában. Igen, Ismael pólóján egy gyönyörű robbantott ábra látható, a régi hippi Volkswagen-ről:), próbáltam csereakcióban megszerezni, de ezt ajándékként kapta vkitől.
A visszaút után megnéztük Tarragona nevezetességeit is. Az egyik ilyen nevezetesség a kastély építés, ami inkább toronynak tűnik, de mindenképp kemény lehet megépíteni egy ilyet. Egy ilyen eseményt megörökítő szobor az alábbi is.
Elég durva, néha akár 7 emeletes is lehet egy ilyen emberépítmény. Egy másik kedves szobor ugyanezen az utcán egy öreg bácsikát ábrázol, aki ül egy padon. Hát így nem nagy szám hallani, de az a kedves az egészben, hogy egy idős bácsi emlékére készítették, aki szinte minden napját azon a padon üldögélve töltötte, és miután meghalt pár éve, szobor mását ültették helyére. A sétánkat a római időkből származó romok megtekintése követte. Tarragona az ókori római időkben az Ibériai félsziget fővárosa volt Tarraco néven. Láttunk egész jó állapotban lévő a amfiteátrum-ot és tereket, volt olyan is hogy egy-egy római faldarabot beépítettek az újonnan épült házakba, szóval békésen megélt egymás mellett a régi és az új.
Este a sok mászkálástól hullafáradtan korábban feküdtünk, mivel másnap már eljött a hazautazás ideje sajnos. Kedd reggel még beugrottunk Ismael egyetemére, mert valamit meg kellett beszélnie a konzulensével. Hát nyugodt szívvel állíthatom, hogy sem a spanyol egyetemek, sem a hollandiaiak nem vehetik fel szépségben a versenyt a ’K’ épületünkkel!
Bizony ez a 6 nap gyorsan véget ért, hatalmas élmény volt, és mindenkinek ajánlom, hogy ha teheti, egyszer az életében utazzon el erre a környékre, nem fogja megbánni.
Ismael barátunktól is búcsút vettünk, és megbeszéltük, hogy legközelebb Budapesten találkozunk, a következő nyáron!
