Megkésve bár, de törve nem, házi feladat teljesítés. Hátha érdekel valakit, hogy március végén kimentünk Lottival, megnézni, tényleg esik-e az eső Kölnben mindig (jelentem, nem, napsütést vittünk :-))

Tehát március 27.én este elindultunk Ferihegyről nagy nehezen (Lottinak a táskája tartalmának felétől meg kellett válnia (vö. tusfürdő vs. biztonsági előírások),  valamint a végtelen hosszúságú sorban állásokat is nagyon szerettük) Ja, és egy kitűnő útitársunk akadt egy sztrenyáló, magából érdekes hangokat kiadó bácsi személyében, aki mellett volt szerencsém ülni. De kárpótolt az egészért az, hogy egy felhő se volt az égen Budapest környékén, és megcsodálhattuk kivilágított fővárosunkat más perspektívából is. Engem lenyűgözött. Repültem már, de ezt az egészet felülről látni, Dunát, hidakat… fenomenális :-))

(képből nemsok látszik, bocs, de képzeljétek oda, hoyg az a duna és a hidak, és egyetemünk)

Kölnbe kb. 2 óra alatt érkeztünk meg, fiúk vártak, és köszönhetően a gép késésének, az esti program alvás volt. A kecóval jó dolguk van, nagy is, jó helyen is van, és még akciós újságokat is dobálnak be (Fő program reggelente, az akciók kibogarászása ;-))

Szombaton azért megnézhettük, milyen is, amikor esik az eső (=VIVAtv nézés), de egy gyors (és hideg) városnézésre azért sort kerítettünk. Ja, az S-bahnok, U-bahnok, mittoménmik tényleg takkra pontosan járnak.. felfoghatatlan :-) Ja, és meg lehet nyugodni, éhen nem fognak halni, mégha nincs is meló, ha másból nem, üvegvisszaváltásból mindig lesz a betevő :-)

Vasárnap mi fő programként csokimúzeumban voltunk :-))) Pörkivel elmentünk megnézni, hátha végig lehet kóstolni.. De fukarok voltak, csak egy csokiszökőkútba mártott ostyát kaptunk (és jó magyar voltunkat nem mutatva, nem álltunk sorba 3szor csokiért) De cserébe végignézhettük az ilyen egykockás csomagolt csoki gyártósorát. Onnantól kezdve, h alapanyagok, odáig, hogy a kis, becsomagolt csokikockák száguldanak le a futószalagról. Mindez a múzeum közepén, a nénik a végén úgy ültek a plexilapok mögött, mint az állatkertben.

Hétfőn Düsseldorfot vettük célba, és megnéztük, tényleg olyan őrülten magasan van-e az a torony. Tényleg. Egész schön :) A legjobb a nyulak rohangálása. Mint itthon a kóbor macskák az egyetemkertben. Teljes természetességgel veszik birtokba a környező parkokat és parkolókat. Természetesen megkóstoltuk a németek nemzeti ételét, a Döner-t.. Mert Gyrosnak nem szabad mondani, az nem az.. Ezt is megtanultam :-)

Valamint hasonultunk a helyi ifjúsághoz, üldögéltünk a Rajna partján, Levi sörözéssel koronázta meg a szikrázó napsütést.

Kedden, kint tartózkodásom utolsó napján (Lotti egy nappal tovább maradt) azért csak felmásztunk a dómba, hamár az ember Kölnben van. Jelentem, rengeteg lépcső vezet felfele. Csak jó kondícióban lévő atlétáknak javasolt.. De a kilátás innen se volt kismiska, és azért a dóm se semmi. Unatkozhattak a középkorban, hogy ilyen remekműveket alkottak, ilyen aprólékos kidolgozottsággal.

Nagyon szép parkjai vannak a városnak, és valahogy ott 10 fokban is nyílt már a nárcisz :-) Valamint olyan jó kacsázó kövek voltak a Rajna parton. Mondhatni szinte csak az. Rém praktikus, és hasznos infó, tudom :-)

 Este hazarepülés, a naplementét nem láttam, hátam mögött ment le, de azért a felhős ég felett repülni is szép volt. Mire hazaértem, hirtelen kb 10 fok hőmérsékletemelkedés történt, elég váratlanul ért a tavasz. De hát ennek azóta is örülünk.. :-)

Ennyi. Robi hosszúságút írtam, bocs, ha sok. ;-)  Ha valami lényegeset kihagytam, majd kiegészítik a fiúk, de most nem jutott több eszembe..

Üdv.:

Nóri

Ui.: Házi feladat pontozásában remélem a késedelmi díj nem számottevő az érdemjegy megállapításánál :-))